Magyar: Nicolas Schöffer legtermékenyebb alkotó évei egybeesnek az ötvenes évek második felétől kezdődően azzal a pezsgő korszakkal, amikor az emberiség tudományba vetett hite megingathatatlannak tűnt, és általános optimizmus alapjául szolgált. Ebben a légkörben a művészek figyelme is a tudomány felé fordult, és a történelem során először valósult meg művészek és tudósok rendszeres, szoros együttműködése.

Nicolas Schöffer művészetére Norbert Wiener csatolási és visszacsatolási rendszereket tárgyaló kibernetika elmélete volt döntő hatással. A környezetből érkező ingerekre reagáló, és működése által ezt a környezetet megváltoztató, tér-idő kontinuumot ritmizáló programozott alkotásokat teremtett, melyek a szobor és építészet határmezsgyéjére sorolhatók be. A művészettörténet Schöfffert a kibernetikus művészet atyjaként tartja számon. Felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a vezérlőegység tengelyeket, reflektorokat, tükröket, irányit, azonban nem ezek Schöffer művészetének médiumai, hanem azok az effektusok, amelyeket ezek létrehoznak. Schöffer a szinte anyagtalan, érzékelhető effektusokat, a fényt, hangot, időt, illatokat, időjárási jelenségeket emeli művészi rangra. A Hungarikon gyűjtemény számára Schöffer özvegye, Eléonore de Lavandeyra Schöffer olyan tárgyat választott ki, amely a Schöffer művészetében oly jelentős szerepet játszó időt méri, és így a belőle készült műalkotás tömör kifejezője lehet a Schöffer művészetének szóló hódolatnak. Naomi Devil munkája Schöffer szellemiségét kívánja továbbvinni mind gondolatiságában, anyaghasználtban, technológiaválasztásban, mind formai megoldásban. A mű annyiban formalista, hogy a homokóra és a matematikai végtelen jel formai hasonlóságából kiindulva az idő végtelenét fogalmazza meg és ritmizálja. Ugyanez a nyolcasra emlékeztető végtelen jel köszön vissza a forgó, lézerrel gravírozott plexi lapok által megjelenített Moiré-mintában, mely egyúttal a hatvanas évek opart korszakát is idézi. A működés is végtelen ciklusra van programozva. A homokóra szemcséi szakadatlan körforgásban peregnek, de soha nem futnak le teljesen.

Schöffer kutató, minden újra nyitott szellemének megfelelően a mai kor haladó technológiáit alkalmazta a művésznő. Lézerrel vágott és gravírozott plexilapok transzparenciája hordozza a mű lényegi mondanivalóját, melyet LED lámpák fénye emel ki. Ugyanakkor a rozsdamentes acél alkatrészekbe ágyazott vezérlőegység esztétikája meztelen funkcionalizmus. Szabadon hagyott drótjaival a kibernetika korszakát idézi.